10. A középkori városok

2.4. A középkori város

Középszint: Egy középkori város jellemzőinek bemutatása. A középkori kereskedelem sajátosságai.

Vélemény: Az egyik legkönnyebb tétel az egész érettségin, mivel nagy része az alap tudásanyag része, amit legalább 3* megtanulsz elvileg 12 év alatt. Rizsáló-művészeknek kötelezően ajánlott esszé.

1.) A városok újjászületése

• Nyugat-Európában az ókor végén a legtöbb város elnéptelenedett
• vándormozgalom elindulása
• az erdők helyét szántók foglalták el és a gabona terméshozama két-háromszorosára nőtt
• a növekvő termelés csökkentette az éhinségek lehetőségét --> ellenálltak a betegségeknek
• a 11. századi mezőgazdasági fellendülés és a népesség létszámának növekedése tette lehetővé a városok újranépesülését
• kialakulásának okai:
  • a távolsági kereskedők védett helyeken lerakatokat hoztak létre, ahol áruikat tárolták
  • egyes egyházi központok, püspöki székhelyek olyan ereklyékkel rendelkeztek, amelyek fontos zarándok-központtá tették őket
  • utak találkozásánál piacok jöttek létre
  • városépítő tényező: mezőgazdaság
• az új településekre kézművesek költöztek, mert itt piacot találtak termékeiknek

2.) A városi élet sajátosságai

• a városokat városfal vette körül:
  • védelmet jelentett lakóinak
  • a városi kiváltságot jelezte
• a városfal határolta terület kicsit volt --> szűk utcák
• a jobb helykihasználás miatt a házak felső emeletei gyakran kinyúltak az utca felé
• az egész ház szerkezete fából készült --> tűzvészek
• csatornázás, vezetékes ivóvíz hiánya --> járványok
• a városok lakossága általában néhány ezer fő volt
• városban élni kiváltság volt:
  • a polgár sajátos helyet foglalt el a középkor társadalmi szerkezetében
  • szabad ember volt
  • nem volt:
    • földesúri hatalom
    • jobbágyság
    • kettős birtoklás
  • megjelent a kizárólagos tulajdon (szabadon lehetett adni-venni)
  • szabad bíróválasztás
  • saját adószedés
  • saját igazgatás
  • szabad plébános választás
  • gazdasági kiváltságok:
    • minden város tarthatott vásárt
    • kereskedőik gyakran mentesek voltak a vámok fizetése alól
    • a királyi, nemesi, egyházi hatalom központjai még nem a városok voltak
• közösségeik megszervezését először a távolsági kereskedők kezdték meg --> személyük és áruik biztonsága céljából gildékbe tömörültek
• a kereskedők telepeihez kézművesek is csatlakoztak --> kommunákba tömörültek
• a mesterek szakmánként céhekbe tömörültek
• céhek:
  • azonos mesterséget űzők érdekvédelmi szervezete
  • meghatározza az árukat és a céhlimitet
  • kizárta a kontárokat
  • biztosították a piac szabályozását, hogy minden mester megéljen
  • korlátozták az iparűzők számát
  • a védelmi célt szolgáló bányákat gondozták, védték
• a lakosság nagy részét a polgárjoggal nem rendelkező plebs alkotta:
  • kézműves mesterek legényei, inasai
  • napszámosok
  • koldusok
• polgárjoggal csak azok rendelkeztek, akiknek háza és műhelye volt
• a szegénység alkalmi munkákból élt
• folyamatos volt a jobbágyok bevándorlása (ok: 1 év után nem követelhette vissza jobbágyát ura)
• a polgárság zömét a házzal és műhellyel rendelkező iparmesterek alkották
•  a társadalom élén a távolsági kereskedők csoportja állt: patríciusok
• élükön kezdetben a püspök állt
• a városi önkormányzat elemei:
  • igazságszolgáltatás: saját bíró választás, saját törvénykönyv összeállítása
  • igazgatás: polgármester és városi tanács választás
  • egyházszervezet: saját plébánosválasztás
  • adózás:
    • csak a királynak tartoztak egy összegben adózni
    • az adót a város maga vetette ki polgáraira, részben közcélokra fordítva

3.) A középkori kereskedelem sajátosságai

• a vásár- és piactartás a városok joga volt (országos vásár, heti piac)
• árumegállítási jog: az áthaladó kereskedőket kényszerítették a városba való betérésre, árujuk meghatározott ideig való árusítására
• a helyi kereskedelmet a termelők végezték
• a közlekedés kezdetlegessége miatt a távolsági kereskedelem főleg nagy értékű luxuscikkek szállítását bonyolította, elsősorban vízi úton
• levantei kereskedelem:
  • észak-itáliai városok <--> Közel-Kelet
  • a Földközi-tengeren keresztül Nyugat-Európába:
    • Távol-Kelet: fűszerek, iparcikkek
    • Kína, India: selyem
    • India: gyapot
    • Indonézia: fűszerek
    • megjelentek a versenyképes nyugati iparcikkek
  • Nyugat-Európából: nemesfémek, nyersanyagok
• szárazföldi karavánutak végpontjai: Bizánc, Antiochia, Alexandria
• XII. századtól az arab hajók uralták a levantei térséget
• a tengeri szállítás a keresztesháborúktól az itáliai kereskedőállamok kezébe került (Velence, Genova)
• jelentős kereskedelmi útvonalak alakultak ki a Balti- és Északi-tenger térségében: Keletről hering, prém, gabona, viasz, borostyán és nyersanyagok; Flandriáról iparcikkek, bor és keleti áruk érkeztek Nyugatra
• a kereskedelmi útvonalat az észak-német (Rostock, Hamburg, Bréma) és flandriai városok uralták
• az árukat nagy teherbírású hajókon, a koggokon szállították
• Hanza: távolsági kereskedők összefogása egy-egy vállalkozás erejéig:
  • 1161. az Északi-tenger és a Balti-tenger kereskedői szövetkeztek
  • létrejött egy nagy kereskedői Hanza --> nagy északi kereskedelmi városszövetség
  • Oroszország: fa, méz, viasz, prém
  • Közép-Európa: gabona
  • Skandinávia: hal, építőfa
  • Franciaország: bor
  • Anglia: gyapjú
  • Flandria: textil, fémáru
• a két tengeri hálózatot szárazföldi kereskedelmi útvonal kötötte össze:
  • Flandria: Rajna mentén
  • Észak-Itália: svájci hajókon keresztül
• az északi- és déli kereskedelem közötti szárazföldi összeköttetés kialakítására az arab, normann és magyar támadások lecsengésével nyílott lehetőség
• a kereskedelmi utak létrejöttében szerepet játszottak a zarándokutak, melyek mentén szálláshelyek, vásárhelyek jöttek létre
• a szárazföldi kereskedelem kezdeményezői az észak-itáliai kereskedővárosok és a flandriai posztóvárosok
• Közép-Európa felé Lipcse és Bécs vásárain keresztül bonyolódott le a forgalom
• az észak-déli kereskedelem központja a Champagne grófság volt
• az árutermelés és a pénzgazdálkodás magával vonta a kereskedelem fejlődését